5. A Gondviselés

Át kell adnunk magunkat egy felettes erőnek, amit nevezhetünk akár Istennek is. Ez az erő irányít, véd, őriz és egyengeti utunkat. Bizalommal és alázattal kell haladni az úton és a gondviselés markában nem lehet bajunk. Legfeljebb tanulunk. Ezért vagyunk itt. Tanulni, tanulni, tanulni.
Nyitottsággal, azaz nyíltszívvel és alázattal. Önmagunkkal szemben is.
Nem keverendő az egoizmussal.

4. A gyógyító munka

Amikor energiával kezelünk, sosem vagyunk egyedül. Folytonos segítséget kapunk. Csak figyelünk kell és érzékelnünk. Kezeinket azt hisszük mi irányítjuk, de igazából más erők dolgoznak. Ezért mondhatjuk, hogy nem a mi energiánk, nem a mi érdemünk.
Rajtunk csak áthalad, ezáltal mi is részesei vagyunk a csodának és az áhitatnak. Ennek kell magunkat átadnunk. A közvetítők vagyunk, tehát valaki másnak is lennie kell mellettünk, vagy velünk , és bizony van is. Sosem vagyunk egyedül.

3. A bársony és a posztó

„A bíborbársony mutatós. De ha kimész a hidegbe, nem véd meg. Válaszd a durva posztót, ami kevésbé szép, de vastag. Az megvéd a hidegtől.”

2. A folyó

„Légy olyan, mint a folyó. Sebes és törekvő. De mindig maradj a medredben.”

1. Mit jelent az, hogy nyitottnak lenni?

A nyitottság, nem azt jelenti, hogy kijelentjük, mi mindenben benne vagyunk, mi mindent bevállalunk. Az igazi nyitottság az, hogy behunyt szemmel befogadóak vagyunk, minden irányban. Mindenképpen egy befelé mutató irányt jelöl. Nyitottság egyenlő szabadság, elfogadás, mondhatnám úgy is, hogy ami jön elkapom. Tehát jön felénk valami, mi elkapjuk, nem pedig vakon belemegyünk mindenbe és elkapjuk, hanem csak azt kapjuk el, ami jön. Tehát ami jön el kell tudnunk fogadni, legyen az rossz vagy legyen az jó. Az ELFOGADÁS.Mert ami jön, az nem véletlen, hanem pontosan nekünk szánták, tehát a miénk. Élnünk kell a lehetőségekkel. Ne mérlegeljünk, hogy rossz vagy jó az a dolog, ami a miénk előbb-utóbb be kell fogadnunk.
A nyitottság nyitott szivet jelent.

Bevezető: A Rinpocse Tanításai

A RINPOCSE ÜZENETEI
A Rinpocse jelentése a WIKIPEDIA szerint:
A rinpocse vagy rimpocse (Wylie: Rin-po-che) egy tibeti buddhista vallási/teológiai tisztséget jelölő cím. A rinpocse szó szerinti jelentése „nagyértékű”. A cím tulkut (inkarnált lámát) jelöl, valamint olyan lámákat, akiket az illetékes hivatalok egy leszármazás „csödzse lámájaként” (Wylie: chos-rje bla-ma, „legfelsőbb Dharma mester”) ismernek el. Tibetben és Bhutánban ha önállóan használják, akkor Padmaszambhavára, vagyis Guru Rinpocsére utalnak, aki a tibeti buddhizmust elsőként hozta a Himalájába; ha „Dzse Rinpocse” formában használják, akkor az Dzse Congkapara (Wylie: Rje Tsong-kha-pa), a gelug iskola megalapítójára vonatkozik.
A rinpocse a tulku epithetonja, azaz aki önszántából született újra a szamszárában, hogy az érző lényeket a megvilágosodás ösvényén segítse.
Néha a címet adják olyan spirituális tanítónak is, aki nem feltétlenül tulku, tanítványai azonban nagyon nagy megbecsülésben tartják.
A történelem során a rinpocse címet túl nagy általánosságban alkalmazták, ezért az gyakran alig jelent többet egy tiszteleti címnél, különösen ott, ahol azt önkényesen használják.
Ma kezelés közben egy kedves szerzetesruhábs öltözött oreg bácsi jelent meg. Kérdeztem, hogyan szólíthatom. Erre ő ennyit mondott: „Szólíts csak egyszerűen Rinpocsénak.”
A kezelés alatt majdnem végig velem volt. Tanított. Nagyrészt a saját életemmel kapcsolatos útmutatásokat mondott.
Ezeket osztanám meg most veletek és remélem a későbbiekben is.
Sajnálom, hogy olvasás útján nem biztos, hogy érzitek, nagyságát, tisztaságát és az irántam érzett alázatát, mindezek mellett humorérzéke sem csekély. Megmutatta, hogy csak akkor tudsz alázatot mutatni valaki felé, ha ő is őszintén alázatos feléd. Ezért van az, hogy sokakkal szemben szemernyi alázat sincsen bennünk. Ez nem biztos, hogy a mi hibánk, hiszen mi szeretnénk alázatosak lenni, például az apánkkal, mesterünkkel szemben, vagy bárki mással szemben.